Rólunk

Ebbe a részbe valami igazán érdekfeszítő dolgot kéne írnunk, ami igazán lebilincselő, de el kell keserítsek mindenkit, nincs bennünk semmi különleges 😊 Egy középkorú házaspár vagyunk, akik 2012 óta élik az életüket külföldön és ez alatt az idő alatt megismerkedett három országgal is, hiszen éltünk Ausztriában, Svájcban és Németországban is. Most írhatnám azt, hogy azóta figyelem a Magyarok problémáit külhonban, és ez idő alatt született meg a HunOne ötlete, de ez nyilván nem igaz, vagy csak annyira, hogy az ötlet megszületésekor sok-sok évnyi emlékanyaghoz tudtam visszanyúlni.

Mesélek majd később a HunOne megszületéséről is, de mivel ennek a szekciónak a neve az, hogy „Rólunk” így kihasználva a két perc hírnevet (haha 😊) akkor pár szó magunkról.

A férjem Csaba informatikus én pedig amolyan művészecske. Na, nem így kezdtük ám a külföldi életünket! Mivel eléggé korlátozott német nyelvtudással rendelkeztünk, ezért feladva az otthoni irodában csücsülős munkáinkat, mi is egy raktárban kezdtünk, nevesül Augsburg mellett Graben-ben az Amazon raktárban. (Sokan azt gondolják, hogy informatikában elég csak az angol, de ez nem teljesen így van és az informatikának sem minden ágazatában, szóval úgy döntöttünk, hogy a nyelvtanulás lesz az első, hogy Csabi mihamarabb el tudjon helyezkedni a szakmájában)
Szóval Amazon raktár! Imádtuk! De tényleg! Fantasztikus magyar közösség volt ott és egyébként akkoriban egész Augsburgban. Mindenki segített mindenkinek, bárkinek is volt szüksége, bármire. Abszolút nem érezte magát az ember egyedül. Életünk egyik legmeghatóbb történése is itt esett meg velünk, amit talán egyszer majd videó formájában el fogok mesélni. Nagyon szerettem ezt az időszakot és a várost is. Ezt csak azért írom le, hogy tudjátok, hogy tényleg alulról indítottuk az életünket külföldön mi is. Aztán persze, ahogy jött a nyelvtudás, onnan már változott az életünk, férjemnek nagyon jó állásai, projektjei kezdtek el lenni a szakmájában és ez azóta is tart. Éltünk Németországon belül is több ponton, de annyira sehol nem éreztük jól magunkat, mint az elején Augsburgban és azóta sem találkoztam sehol olyan magyar közösséggel, mint akkor és ott.

Én belekezdtem abba, amit azóta is csinálok. Szerencsés vagyok, hogy azzal foglalkozhatok amivel, hiszen a legkevésbé sem tudom munkának nevezni, hanem alkotni tudok és valamit kreatívan létrehozni. Hobbinak indult, de annyira érdekelt és annyira belevetettem magam, hogy azt vettem észre, hogy sokan szeretnének vásárolni, így lett belőle egy vállalkozás.

Szóval, mint említettem megjártunk és megismertünk három országot is. Nekünk Svájc jött be a legkevésbé és Németország a legjobban. Tudom, ezen néhányan fennakadnak Svájc tekintetében, nem is szeretnék ebbe belemenni, szerintem az, hogy ki hol érzni magát jól teljesen szubjektív és nem feltétlen van összefüggésben akár még az anyagiakkal sem. Aztán szerintem ezért is jött a HunOne ötlete, mert így az évek során nagyon sok külföldi Magyarok csoportnak voltam a tagja és tényleg minden csoport azzal volt tele, hogy magyar nyelvű orvost, szolgáltatót kerestek az emberek. Itt is, mint sok helyen leszögezem, hogy szerintem ezzel semmi gond nincsen. Csak, mert ezekben a csoportokban az esetek 90%-ban megkapták a kereső poszt írói, hogy tanuld meg a nyelvet aztán nem kell magyart keresned! Megjegyzem érdekes, hogy ezek a kommentek sosem nyelvtanároktól érkeznek és azt gondolom, hogy senkinek semmi köze nincs ahhoz, ki és miért keres az anyanyelvén szolgáltatót, ha van ilyen lehetőség, akkor miért ne? A magyar szolgáltatóknak is ez egy plusz „biznisz”, hogy nekik az adott ország vevőin kívül még ott vannak a magyarok is.

Na és ezen a gondolatmeneten tovább menetelve jött az isteni szikra, hogy legyen egy ilyen alkalmazás! A weboldal meg sem fordult a fejünkben, mert azt úgysem használná már senki, applikáció kell! Oké, van is nekünk ismerősünk, akinek profi cége van ezen a területen, kérdezzük csak meg, hogy ugyan mennyibe is kerülne egy ilyen app, ha az elképzeléseink szerint fejlesztené le. Mondott egy hozzávetőleges összeget a felskiccelt elmondásunk szerint, mi pedig mondtuk, hogy „Na, az nem fog összejönni!” 😊 Ekkor fordultam a férjem felé, hogy Tündérkém, Te tudsz applikációt csinálni? A válasz az volt, hogy fogalmam sincs, még sosem csináltam 😊 De megcsinálta, és esküszöm nagyon büszke vagyok rá, mert Ő rendszer mérnök és nem programozó, tehát totálisan nem a szakmájába vág. De belevágtunk és megcsináltunk mindent és ami a legdöbbenetesebb, az az, hogy működik is és átverekedtük a két óriáson is, hogy felkerülhessen a Play áruházba és az Apple Store-ba is. Az, meg amit azóta fut az applikáció az minden előzetes álmunkat felül múlja. Azok a pillanatok, amikor azt látjuk, hogy a kis csemeténket két hónappal az indulás után már egymásnak ajánlgatjátok különböző social média csatornákon, hát az hátborzongatóan fantasztikus érzés.

Én tudom, hogy mostanság mindenki feszült és frusztrált, és azt is tudom, hogy valamiféle divat lett az, hogy a Magyar a Magyart szidja, de én világ életemben idealista voltam és ilyen forradalmár féle. Én igenis szeretném, ha a Magyarok világ szerte segítenék egymást és olyan zseniális közösségek alakulnának sok helyen, mint amilyenben egyszer volt nekünk is lehetőségünk élni. Szeretném, hogy ha mind a kint élő embereknek, mint a kint élő magyar szolgáltatóknak ez az applikáció egy olyan hasznos felület lehetne, ahol tényleg egy kattintással megtalálják egymást és ezzel leegyszerűsítik a saját dolgukat.

Természetesen még rengeteg munka áll előttünk a HunOne-al kapcsolatban és tesszük is a dolgunkat, számtalan ötletünk van, ami mind megvalósításra vár majd. Haladni lassabban tudunk, mert ahogy írtam, mi e mögött ketten állunk természetesen munkánk is van. Hálásak vagyunk Nektek, hogy ennyire szeretitek az appot és köszönünk minden segítségért, akár a népszerűsítését tekintve, akár ötleteket adva.

Üdvözöl Benneteket:
Csaba és Zsuzsa